Szentgyörgy-hegy, szüret előtt

A Szentgyörgy-hegyi Lengyel-kápolna oldalán kis emléktábla bújik meg, a következő felirattal:
"Testvér! Ha végignézel e gyönyörű tájon..../ imádkozzál azokért, / akik életüket áldozták, / a magyar föld boldogságáért." ...

Magnólia

A zalaegerszegi Deák-téren, az egykori vármegyeháza előtt áll egy öreg magnólia-fa. Idén láttam először virágba borulni.

Dal vagy, virág vagy, napsugár vagy,
Idők vén fáján ifjú ág,
Álom, remény, vágy, szerelem vagy,
Élet, szabadság, ifjúság.

És még mi minden! Jó jövendő
Annak, ki fáradt, gyönge, bús,
Mosoly, derű, fény, biztatás vagy,
Ezerszer áldott március.

(Részlet, Heltai Jenő: Március)

Kis-Balaton

Egyik legkedvesebb helyünk, a Zalavár melletti kerékpárút nemcsak a Kis-Balaton vízi világát hozza közel, de a gyerekkorom óta szeretett élményt is: az égbolt félgömbként ránk boruló tágasságát. A fotók itt csak az alkonyatról mesélnek.

Tátika vára

"Tátika, mint egy korona / Feltéve a tetőre,

Büszkén állott s nézett alá / A földre és időre..."

Kisfaludy Sándor sorai újból megelevenednek az elhagyott vár környékén:

 "Im! halljad, egy agg rege: 
Tátika  - most csak omladék,  
S vércse-lakta váráról,
S két fiatal magyar szívnek szerencsétlen sorsáról..."

Szegény Szántó Manczi és Rezy Sándor...
Igaz, Tátika váráról kevésbé szomorú regék is szólnak:  Lipták Gábor Csodatévő tó című elbeszélésében Gersei Pethő lánya, Klárika gyógyulásra és szerelemre talál a történet végén...
"A tátikai hegy alatt rőt színűre váltak az erdők, s itt is, ott is kigyulladt a szömörce lángvörös levele. A vár elhagyatott volt és üres, csak az őrség vigyázta a kapukat. A várnépből aki csak tehette, bent volt Keszthelyen, ahol hetedhét országra szóló dínom-dánommal ünnepelte gersei Pethő Gábor egyetlen leánya csodálatos gyógyulását és lakodalmát."

Kisfaludy regéjében viszont már az ősz is baljóslatú... S bár gyönyörű napsütésben érkeztünk a várhoz, a pusztulás látványa megidézte hangulatát.

"Késő ősz volt, Márton napja,
  Egy szomorú őszi nap;
Hamvas felhők között bujkált
  A melegét vesztett nap:
Szomorú volt a természet,
  Barna a letarolt föld;
Csak a mezőn volt remény-szín,
  Csak a vetés volt még zöld."

Mindszentkálla, templomkert

Vén, halottas esti kert.
Itt-ott ferdén, egyedül
Egy-egy tél-túl földbevert
Furcsa fejfa hegye dűl:
Megpihenne, ósdi rom,
Elzuhanna békiben
Lent a füves, ó siron,
Hol gazdája rég pihen...

(...)

Béke, béke... lomb megett
Vén feszület feketül,
Karja most, az átszegelt,
Kétfelé lágyan vetül:
Elgyötörte estelig
Véres és szöges tusa,
Ölelő most és szelíd
Ívü fáradt gesztusa...

(Részlet Tóth Árpád: Este a temetőn című verséből)

Kányavári sziget, ismét

A kányavári szigeten mindig Fekete István-hangulat fog el, nem a berek-idill és a Tüskevár emlékek végett, hanem azért, mert úgy érzem, az ő tollára kívánkozna a látvány, amivel ez a táj megajándékozza a szemlélődőt... S amiért annyira tapintható itt a természet s minden szépsége mögött álló Alkotó jelenléte.

 

 

Kányavár

Ezt a pillanatot az óév utolsó napjaiban sikerült megörökíteni Kányaváron. A sziget már nem először adott ihletet egy-egy szép fotó elkészítéséhez, elsősorban ősszel és télen.
Csak a fotó tükörképének elkészítéséhez használtam PS-t, a színek, árnyalatok, kontrasztok valódiak...

"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."

Weöres Sándor

Somogyvár

Dr. Bakay Kornél Somogyvár, Szent Egyed-monostor monográfiájának megjelenése kapcsán látogattunk el az egykor virágzó, kulturális-kultikus központnak számító történelmi emlékhelyre.

"a pusztaság helét most szomorúan nézi az ember, és mellette mély gondolatokra merül."- jutottak eszembe egykor Keszthely mezőváros bírája, majd helyettes jegyzője, Novák Ferenc 1820-as években papírra vetett sorai. (kinek szomorúságát Festetics György okozta, ki Keszthely ősi plébániatemplomát fundamentumbul ell hányatta.)

A bebetonozott köveket, üveg-fémvázas tetőt elnézve a műemlék-megóvás, bemutatás korunkban sem jár nagyobb cipőben. Bízok benne, hogy Koppány egykori várát, ill. a hajdan gyönyörű 900 éves bencés apátságot, Szent László egykori nyughelyét is feltáró Bakay régészprofesszor véleményét ezúttal (az elnyert másfél milliárd összegű pályázat terveinek elkészítésekor) kikérték.
Jó lenne, ha a hely szellemét hiteles módon sikerülne a látogató számára megidézni.

Nekem nagy örömet jelentene az is, ha a feltárt sok ezer lelet és kőfaragvány legalább egy része helyben megtekinthető lenne.

"Dicsérjük magyarok Szent László kerált,

Bizony érdemli mi dícséretönköt,

dicsérik őtet angyelok, mondván:

Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály." 

(Ének Szent László királyról, részlet)

Zalai Életfa

"Úgy kell, hogy te is értsd
nem éltél hiába –
Az a hely, ahol élsz,
világnak világa."

Makovecz tervezte Millenniumi Emléképület, Zalavár

 "Az égig érő fának,
ha nem nő újra ága.
Úgy élj: Te legyél
virágnak virága."

Zalai Életfa

"Áll a Krisztus szent Keresztje

elmúlás és rom felett..."

A Nap-Hold szimbólumot átfogó Kereszt

Csobánc, tavasz

Megérint minket újból a tavasz. Egyik évben a Csobáncon jártunk gyümölcsvirágzáskor, erre emlékszem most, felidézi az érzést Babits:

Csobánc

 

"A vad tavasz zuhanyát érzed-e, érzed-e zúdulni, kedves?
Gyere ki a szőllőbe - virágos fákkal habzik a hegy
Gyik surran a szurdékban, amerre az ember megy
A rög szinte él, a nap szinte nedves -

Most könnyű vagyok, úgy-e könnyű? Lásd, tudom a babonát:
Szentgyörgy előtt piros pillangót fogni jó!
Érzed hogy árad a szél mint egy tavaszi nagy folyó
jó, jó, meleg, párnás, sűrű - Gyerünk a napon át!

Nézd eleven mappa a táj a napba, minden útja tiszta rajz!
Még föl nem vette a nyári zöldet, csiraváró meztelen.
Hallod a zenét a mandolafán, mint kivirágzott hangszeren?
Zsong, zsong, zsong, zsong - mézillat, érzed? - pille száll és méhe rajz.

Létrán egy bácsi hernyózza a fát - mint naptárakban régi kép
a hónapok előtt, olyan - mellette gyerek és kutya vig.
Karókat a földön suhancok sorban guggolva hegyezik.
Iszalaggal a vincellér kötözi a venyigét -

Jó, jó, jó így szétnézni szabadon! - így ülni a napban, a tanya előtt
ahonnan látni a vonatot hogy cammog a róna felett
s a várost, s a széles utcán mászni az apró embereket,
s vidám munka hálójában hegyoldalt és tetőt -

Ó borok anyja, drága hegy, mámor anyja, munka!
Zuhanj csak, jövendő szüret tüzeivel nedves
nap zuhanya, boldog előleg! felejteni, kedves,
e kábulásban, milyen ősz leshet a tavaszunkra!" (Dal, prózában)