Advent

„Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.
Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.”

Juhász Gyula

„Istenünk könyörülő irgalmáért,
amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból,
hogy világítson azoknak, akik sötétségben
s a halál árnyékában lakoznak,
hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.”
(Lk 1,78-79)

Karácsony előtt...

Már hó szitál a fenyvesek között és
korán beálló esték fénye ég,
oly mély a csend és én úgy készülődöm
ujjongó szívvel, Istenem, feléd.

(Szent-Gály Kata)

Családom és barátaink kedvéért terveztem ezt a karácsonyi képeslapot, néhány esküvői meghívókból "megmaradt" csipke-motívum felhasználásával.
Kicsit a magam örömére is, a tervezgetés közben felidézendő mindazt, amit a karácsony jelent:

Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
- S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.

(Nemes Nagy Ágnes: Karácsony)